Wednesday, August 22, 2018

Második felvonás

Basszus, ezt nem hiszem el! Behívtak raportra.
Mint kiderült, akivel eddig leveleztem, az a Természetjáró szövetség egyik alkalmazottja volt, a felülvizsgáló inkvizíció társadalmi munkásokból áll, akik munkaidő után szívatják a szerencsétlen túrázókat.
Nem terveztem, hogy tovább izmozok ezen az egészen, kenjék a hajukra a jelvényemet, de a kíváncsiság győzött, és elmentem a szövetség székházában megszervezett találkozóra. Egy nyugodt tekintetű, negyvenes évei végén járó sporttárs, egy szigorúbban néző harmincas srác vont kérdőre, miért van az, hogy egy túraútvonalon különböző dátumú bélyegzések vannak. Amire emlékeztem, azt részletesen elmeséltem. Például amikor húsz kilométer után elfogyott a lelkesedésem, és egy másik alkalommal tértem vissza ugyanoda, de akkor meg eleredt az eső és nem volt kedvem bokáig süppedő sárban gyalogolni, így beértem egy pecséttel, és a harmadik bejegyzés egy újabb túra első állomása volt. Akárhogy is, ott a bélyegző lenyomat minden egyes kockában, és ahogy én nem tudok előállni további bizonyítékkal, úgy az ő következtetéseiket sem támassza alá megdönthetetlen bizonyíték. Pár percre kiküldtek az irodából, (nagyon komoly) majd felszállt a füst és visszahívtak ítélethirdetésre.
Most az egyszer kivételt tesznek, de csak akkor, ha megígérem, hogy a Dél-Dunántúli Kéktúra teljesítésénél sokkal precízebben veszem a könyvelést.
Oh! Most akkor mi lesz? Nem tudok megsértődni és fikázni a rendszert? Már-már kissé csalódott voltam, de természetesen megköszöntem a rugalmasságukat és fogadkoztam, hogy az új füzetemet már olyan körültekintően vezetem, hogy olyat még nem láttak.
Erre mesélek pár történetet, hogy volt aki még azt is feltüntette, milyen időjárásviszonyok voltak aznap, hány kalóriát égetett el az applikációja szerint és hasonlók. Na jó. Azt hiszem bohócnak már túl öreg vagyok, cirkuszigazgatónak meg fiatal, úgyhogy maradok az arany középútnál.


Csak a korrekt tájékoztatást kedvéért: ma megkaptam a jelvényemet. JIPP! A postázás költségét előre kellett utalnom, de még mindig jobban jártam, mintha a parkolóórát etettem volna a belvárosban. A jelvény ingyen volt, csak ha kértem volna valami másik, újfajta kitűzőt is, akkor kellett volna fizetnem, szóval az első bejegyzésemben lévő gúnyos megjegyzésemet visszavonom.

Jövő héten kezdem a Dél-Dunántúli Kéktúrát, aminek részleteiről utólag fogok beszámolni, és tartogatok egy kis meglepetést is...

No comments:

Post a Comment